Ez az írás azokhoz szól, akik velünk emlékeznek arra az időre, amikor feltaláltuk a spanyolviaszt.
Köszönjük Önnek, aki nem tartotta bolondságnak,
hogy a bejegyzés napjától (1999. április elsejétől) a mai napig együtt nőjön,
fejlődjön velünk. Együtt indultunk a nulláról. Ön és mi. Ön és
Webmut@tó. Vagy inkább Te és mi. Hálásan gondolunk Rád, aki átélted
a születésünk pillanatait és nyomon követted a fejlődésünket.
Napról-napra.
Ugye emlékszel, a történet ott kezdődött,
hogy 1997-ben feltaláltuk a spanyolviaszt. Vagyis elhatároztuk,
hogy a neten lévő honlapokat nyomtatásban (!) egy katalógusban
(az Első Magyar Internetregiszter-ben) mutatjuk be. Fából vaskarika?
Valami olyasmi. De mi nagyon élveztük.
Akkoriban valószínűsíthetőnek tűnt,
hogy kinyomtassuk az internetet :), hiszen annyira gyerekcipőben
járt még a világháló. Ízibe szoftvert terveztünk hát, ami sokat
segített, de igazából „tíz körömmel” kellett leszedni a netről
a honlapokról szóló információkat. Nagy iramban szörföltünk, gépeltünk,
gépeltünk, szörföltünk. És amikor végre fellélegezhettünk, mert
már a tarsolyunkban volt 6000 weboldal, akkor, akkor… ó, micsoda
csapás: eltűnt az összes legyűjtött anyag. És kb. 3 hét múlva
nyitott a Compfair nevű számítástechnikai kiállítás, ahol már
pavilont (standot) béreltünk jó pénzért, és ott akartunk debütálni
a „vaskarikánkkal”.
Nem volt mit tenni, napi
négy óra alvással, és egyre növekvő szakállal újra alkotni ami
elveszett. Nem volt könnyű. A család tűrőképességéről nem is beszélve...
"Valamicskét"
vissza tudtunk menteni abból
ami elveszett, de az idő rövidsége miatt az egyedinek tűnő ötlet
megvalósítása sajnos nem úgy sült el, ahogy terveztük, de a kiállítás
nyitása előtti napon mégis katalógusokkal megpúpozott hátsó üléssel,
degeszre pakolt csomagtartóval elvánszorogtunk Kőbányára, a BNV-re
a vásárvárosba, ahol már a számunkra felépített gyönyörű pavilon
várt.
Szépen kipakoltuk a csomagtartónyi
és hátsóülésnyi katalógust, és még elő sem vettük a számlatömböt,
máris megjelent az első nyomtatott Webmut@tó vásárló, akit örömünkben
megtapsoltunk, de a többiektől is „repkedtünk”, akik csak jöttek,
jöttek és jöttek.
Sokan forgatták, lapozták, böngészték a katalógust és először
nem értették, hogyan lehetett kinyomtatni az Internetet. A "találmánynak"
gyorsan elszaladt a híre és "szagot kaptak" az újságírók
is, akik megrohamoztak a kérdéseikkel. Többségük,
későbbi cikkeiben elismerte az ötlet eredetiségét, de ugyanakkor
nem hallgatta el a megvalósítás gyerekbetegségeit sem.
Mai napig sajnáljuk, hogy időnk nem volt „mint a tenger”, (ahogy
az akkortájt vetített Szomszédok filmsorozatban skandálták) mert
akkor nagyobbat durranhatott volna az ötlet.
Ettől függetlenül működött a (ki)találmány, mert évente négyszer
sikerült megjelentetnünk a Webmut@tót, amit az újságárusoknál
lehetett megvásárolni.
Aztán telt-múlt az idő és az Internet
fejlődésével a vásárlókedv elapadt. A lassú, sípoló, kerregő modemes
internetkapcsolat eltűnésével a Webmut@tó is eltűnt. Egy időre. (Időközben az akkori lelkes alkalmi segítők is felnőttek.)
Aztán az Ön szeme láttára született
újjá, és újra fel is nőtt a Webmut@tó. Persze, hogy nem nyomtatásban.
Az már a múlté. Az „egy idő” után olyan portált indítottunk útjára,
ami a honlapok apropóján megpróbál olyan információkat nyújtani,
amelyekhez segítségül hívja az interjú és a riport műfaját is,
melyek által megszólalnak a honlapok. És olyan dolgokra fognak
fényt deríteni amiről sem Ön, sem mi még csak nem is álmodunk.
A feeling hasonló lesz, mint amikor
valaki jár-kel az országban vagy a nagyvilágban és a hazaérkezéskor
csillogó szemekkel meséli: ezt láttam, azt láttam. És itt nem
az lesz, hogy a messziről jött ember azt mond amit akar, mert
az interneten minden beszámoló leinformálható. Tehát akkor irány
közösen Internetánia. Vagy Internetland. Vagy csak: Internet.
Igyekszünk nyitott szemmel járni-kelni és Ön helyett is nézni,
nézni. Amit (talán) nem vett észre – mert nem járt arra – arra
rámutat a Webmut@tó.
Sok sikert magunknak a további fejlődéshez,
jó szórakozást pedig mindannyiunk örömére!
Újjászülető üdvözlettel: Webmut@tó
Szerkesztősége
