CÍMLAP

 

 

A NAGY WEBMUT@TÓ SZTORI

 

Ez az írás azokhoz szól, akik velünk emlékeznek arra az időre, amikor feltaláltuk a spanyolviaszt.

Köszönjük Önnek, aki nem tartotta bolondságnak, hogy a bejegyzés napjától (1999. április elsejétől) a mai napig együtt nőjön, fejlődjön velünk. Együtt indultunk a nulláról. Ön és mi. Ön és Webmut@tó. Vagy inkább Te és mi. Hálásan gondolunk Rád, aki átélted a születésünk pillanatait és nyomon követted a fejlődésünket. Napról-napra.

Ugye emlékszel, a történet ott kezdődött, hogy 1997-ben feltaláltuk a spanyolviaszt. Vagyis elhatároztuk, hogy a neten lévő honlapokat nyomtatásban (!) egy katalógusban (az Első Magyar Internetregiszter-ben) mutatjuk be. Fából vaskarika? Valami olyasmi. De mi nagyon élveztük.

Akkoriban valószínűsíthetőnek tűnt, hogy kinyomtassuk az internetet :), hiszen annyira gyerekcipőben járt még a világháló. Ízibe szoftvert terveztünk hát, ami sokat segített, de igazából „tíz körömmel” kellett leszedni a netről a honlapokról szóló információkat. Nagy iramban szörföltünk, gépeltünk, gépeltünk, szörföltünk. És amikor végre fellélegezhettünk, mert már a tarsolyunkban volt 6000 weboldal, akkor, akkor… ó, micsoda csapás: eltűnt az összes legyűjtött anyag. És kb. 3 hét múlva nyitott a Compfair nevű számítástechnikai kiállítás, ahol már pavilont (standot) béreltünk jó pénzért, és ott akartunk debütálni a „vaskarikánkkal”.

Nem volt mit tenni, napi négy óra alvással, és egyre növekvő szakállal újra alkotni ami elveszett. Nem volt könnyű. A család tűrőképességéről nem is beszélve...



"Valamicskét" vissza tudtunk menteni abból ami elveszett, de az idő rövidsége miatt az egyedinek tűnő ötlet megvalósítása sajnos nem úgy sült el, ahogy terveztük, de a kiállítás nyitása előtti napon mégis katalógusokkal megpúpozott hátsó üléssel, degeszre pakolt csomagtartóval elvánszorogtunk Kőbányára, a BNV-re a vásárvárosba, ahol már a számunkra felépített gyönyörű pavilon várt.



Szépen kipakoltuk a csomagtartónyi és hátsóülésnyi katalógust, és még elő sem vettük a számlatömböt, máris megjelent az első nyomtatott Webmut@tó vásárló, akit örömünkben megtapsoltunk, de a többiektől is „repkedtünk”, akik csak jöttek, jöttek és jöttek.



Sokan forgatták, lapozták, böngészték a katalógust és először nem értették, hogyan lehetett kinyomtatni az Internetet. A "találmánynak" gyorsan elszaladt a híre és "szagot kaptak" az újságírók is, akik megrohamoztak a kérdéseikkel. T
öbbségük, későbbi cikkeiben elismerte az ötlet eredetiségét, de ugyanakkor nem hallgatta el a megvalósítás gyerekbetegségeit sem.



Mai napig sajnáljuk, hogy időnk nem volt „mint a tenger”, (ahogy az akkortájt vetített Szomszédok filmsorozatban skandálták) mert akkor nagyobbat durranhatott volna az ötlet.



Ettől függetlenül működött a (ki)találmány, mert évente négyszer sikerült megjelentetnünk a Webmut@tót, amit az újságárusoknál lehetett megvásárolni.

Aztán telt-múlt az idő és az Internet fejlődésével a vásárlókedv elapadt. A lassú, sípoló, kerregő modemes internetkapcsolat eltűnésével a Webmut@tó is eltűnt. Egy időre. (Időközben az akkori lelkes alkalmi segítők is felnőttek.)

Aztán az Ön szeme láttára született újjá, és újra fel is nőtt a Webmut@tó. Persze, hogy nem nyomtatásban. Az már a múlté. Az „egy idő” után olyan portált indítottunk útjára, ami a honlapok apropóján megpróbál olyan információkat nyújtani, amelyekhez segítségül hívja az interjú és a riport műfaját is, melyek által megszólalnak a honlapok. És olyan dolgokra fognak fényt deríteni amiről sem Ön, sem mi még csak nem is álmodunk.

A feeling hasonló lesz, mint amikor valaki jár-kel az országban vagy a nagyvilágban és a hazaérkezéskor csillogó szemekkel meséli: ezt láttam, azt láttam. És itt nem az lesz, hogy a messziről jött ember azt mond amit akar, mert az interneten minden beszámoló leinformálható. Tehát akkor irány közösen Internetánia. Vagy Internetland. Vagy csak: Internet. Igyekszünk nyitott szemmel járni-kelni és Ön helyett is nézni, nézni. Amit (talán) nem vett észre – mert nem járt arra – arra rámutat a Webmut@tó.

Sok sikert magunknak a további fejlődéshez, jó szórakozást pedig mindannyiunk örömére!

Újjászülető üdvözlettel: Webmut@tó Szerkesztősége